Kedves Ukulelések!

Kérem, engedjétek meg, hogy az idei utolsó blogbejegyzésben egy kicsit nosztalgiázzak, ugyanis pontosan öt évvel ezelőtt, 2010. december 30-án indult el a Magyar Ukulele Blog (boldog ötödik születésnapot! ). Bár az öt év nem olyan hatalmas idő, hogy olyan borzasztóan sokat lehetne nosztalgiázni, de nekem mégiscsak egy mérföldkő, hiszen egy eseményekkel bővelkedő fél évtized munkájának eredményét látjátok, amikor megnyitjátok a www.ukulele.hu oldalt.

Hogyan indult az "egész"? Az elhatározás, ötlet csak úgy jött, nem is tudom, honnan. Talán arra gondoltam, hogyha nekem ilyen sok örömet jelent ez a kis hangszer, akkor megpróbálom népszerűsíteni, hogy minél többen megtapasztalják a zenélés örömét. Rákerestem a neten, de magyar blogot még nem láttam... Ezután már csak a blog címét kellett regisztrálnom. Aki esetleg csak néhány hónapja ukulelézik, talán nem is tudja, hogy több mint négy évig a blog.hu adott nekünk otthon, és uksi.blog.hu néven voltak elérhetők az írások, videók. Mi ez az "uksi" név? Amikor regisztrálni szerettem volna az ukulele.blog.hu-t, az a cím már sajnos foglalt volt (aztán időközben a blog.hu-s adminisztrátoroknak köszönhetően megkaptuk az ukulele.blog.hu-t valamikor 2013-ban), ezért végül kitaláltam egy becenevet az ukulelének, így született meg az "uksi" előtag a blog.hu elé. Érkezett olyan visszajelzés, hogy nem vagyok én nyelvújító, mi ez az uksi, az igazából ukulele. Valóban, de a blognak - az előbb leírtak szerint - kellett egy cím. Aztán az uksi szó valahogy megragadt a Kedves Olvasóim szóhasználatában, és nagyon sokan így becézik szóban és írásban is ezt a csodálatos hangszert. Lehet, hogy majd az "uksi" szót is emlegetik a nyelvészek mint a XXI. századi nyelvújítás egyik kiváló példáját. Mindenesetre biztosan jobb, mintha azt találtam volna ki, hogy négyhúrászati-pöngetészet.

Visszatérve a kezdeti évekre: az első bejegyzések között jelent meg a Let It Be oktatóvideója, amely az egyik legnépszerűbb bejegyzés azóta is, a videó jelen sorok írásának pillanatában 128.917 megtekintéssel büszkélkedik, és számos külföldi oldalon megosztották (még ha magyarul is karattyolok rajta, persze azóta készült hozzá angol felirat). A Let It Be-n kívül még több mint 30 dalról készült videó "rendes" oktatóvideó vagy éppen kicsit viccesebb/érdekesebb feldolgozás (pl. az ikertesókkal játszott I Feel Fine vagy éppen a What's Up). A jövőben szeretnék még sokkal több oktatóvideót készíteni, csak tudjátok, hogy van ez, az időhiány de vil miatt nem olyan egyszerű ez. Aki már készített hasonló videót, tudja, mennyi munka van egy-egy ilyenben: az még csak a kezdet, hogy feljátszom a dalt videóra, utána azt még meg kell vágni, feliratozni, videót renderelni, aztán feltölteni YouTube-ra, és hozzá postot írni... Úgyhogy nem megy az egyik pillanatról a másikra .

Írtam számos olyan bejegyzést, amelyekkel szeretném meghozni a Kedves Olvasóim kedvét az ukuleletanuláshoz, ezek az írások a "Még nincs ukulelém!" cím alatt szerepelnek jobb oldalon. Ezek közül az egyik legnépszerűbb írásom - igaz, nem közvetlenül az ukuleléhez kapcsolódik - "A zenehallgatásról" címmel jelent meg, ez az index.hu főoldalára is kikerült.

Az ukulelevásárlással, -választással kapcsolatban is készült jónéhány bejegyzés, melyek szintén a legolvasottabb postok között vannak. Külön öröm volt számomra, hogy az eltelt néhány év alatt nagyon sokféle ukulelét fogdoshattam meg, próbálhattam ki, szinte kivétel nélkül sajnálatom őket visszaadni teszt után. Hiába, a gyűjtőszenvedély hamar felébred az ukulelésekben .

A kipróbálásra váró ukulelék

Igyekeztem olyan bejegyzéseket, videókat is készíteni, amelyekben lépésről lépésre elmondom, szerintem hogyan érdemes nekiállni az ukuleletanulásnak, hogy azok is bele tudjanak vágni, akiknek még sohasem volt hangszer (ukulele) a kezükben. Ezeket a videókat gyűjtöttem össze a jobb oldali listában a "Már van ukulelém!" blokkban.

Tudom, hogy az írások és a videók nem tökéletesek, és nyilván nem is szentírás, ami azokban megjelenik, elhangzik. Egy dolgot szerettem volna és szeretnék a jövőben is: sok-sok információt átadni, megosztani veletek, hogy az "emberiség közös nyelve" (hú, milyen nagy szavak!), a ZENE, a ZENÉLÉS - illetve ehhez kapcsolódóan a zenetanulás - szeretete és öröme minél több Olvasóhoz eljusson, és "megfertőzzön" Benneteket, hogy érezzétek úgy, hogy "ezt nekem is ki kell próbálnom!".

Szeretném megköszönni a családomnak a türelmet, hogy oly' sokat nélkülöztek engem, amikor éppen "uksi videót" forgattam, videót, bejegyzést szerkesztettem vagy éppen az ukulele.hu programkódját pötyögtem. Szintén köszönöm Virágnak az önzetlen segítséget, amikor a blog angol változatához (ukenplay.blogspot.com) fordításokat készített nekem. Sajnos az angol blog project elhalt, egyszerűen erre már tényleg nincs időm. Joe-nak is köszönöm a segítséget, mert amikor az ukulele.hu programozása során kérdésem volt, ő rögtön tudta a választ a legelvetemültebb problémákra is. Sanyinak is órási köszönet azért a csodálatos dizájnért, amelyet jelen pillanatban is láttok az ukulele.hu-n.

Örülök, hogy a blog révén sok olyan embert megismerhettem, akik szintén szeretik az ukulelét. Így találkoztam Mike-kal és Neil-lel is, akik az oregoni Portlandből Magyarországra látogatva nemcsak azt tartották fontosnak, hogy hazánk nevezetességeit megismerjék, hanem azt is, hogy ukulelés társat találjanak itt.

Mérhetetlen köszönet nektek is, Kedves Olvasóim, hiszen a statisztikákat látva tudom, mennyien olvassátok a blogot, a honlapot, tudom tehát, hogy a munkám nem pusztába kiáltott szó, és külön köszönet azoknak, akik Facebookon vagy e-mailben bármilyen visszajelzést (leggyakrabban köszönő sorokat!!! ) írtak, hiszen ezzel egyrészt megmelengették a szívemet, másrészt a blog, honlap jobbá tételéhez hozzájárultak. A Facebook-közösségnek is köszönöm a mostanra összegyűlt több mint 700 like-ot (ma pontosan 720).

Végül el kell mondanom nektek, hogy a tavaly megszületett kislányommal - aki két napja múlt 19 hónapos - majdnem minden nap ukulelézünk, amely abból áll, hogy egy-dalt ukulelézek ő pedig vagy táncol, vagy odajön, és óvatosan végigsimítja a négy húrt, én pedig úgy látom, hogy nagyon élvezi a közös családi éneklést, közös zenélést, és persze már mondani is tudja, hogy:

Persze nemcsak kérésre teszi ezt, legutóbb egy vonósnégyest látva felragyogott az arca, és annyit mondott, hogy "ukulele" .

Nagyon boldog, ukulelézésben gazdag új évet kívánok mindenkinek!