Izgalmas volt a történelmi workshop szervezése, hiszen ez volt Magyarországon az első olyan workshop, amelyet egy világszinten is elismert ukuleleoktató vezetett. Nem is tudom, hol kezdjem az élménybeszámolót, mert még annyira az események hatása alatt vagyok. Először is a workshop elején elmondott köszönő szavaimat szeretném röviden leírni. A legnagyobb köszönet David Chen-nek és Vlastimil Prochazkanak jár, akik eljöttek, és hangulatos, csodálatos, zenével, ukulelézzéssel teli délutánt - estét varázsoltak nekünk. Köszönjük a Valyo Kikötőnek, hogy ezt a szép, dunaparti helyszínt biztosította. Az időjárás kegyes volt hozzánk, gyönyörűen sütött a nap végig.

A következő kép az esemény végén készült, de mégis ez kívánkozik a bejegyzés elejére:

Daviddel és Vlastával a Parlamentnél találkoztunk, autóba ültünk, és a pesti alsó rakparton lecsorogtunk a helyszínre. Ukuleléinket kivettük a csomagtartóból, és irány a Valyo Kikötő. Másfél órával a kezdés előtt megérkeztünk. Pár perc múlva már együtt pengettünk, és elpróbáltuk azokat a dalokat, amelyeket a workshop végén mindenkivel együtt énekeltünk és ukuleléztünk.

Megérkeztünk, próba előtti szelfi
(Én magamra öltöttem a legszebb vasár- és ünnepnapi hawaii ingemet .)

És a helyükre kerülnek a padok

​Gyűlünk!

Ahogy elérkezett a meghirdetett kezdő időpont, gyülekeztünk, egyre többen lettünk, és végül - ha jól számoltam - 20-an jöttünk össze. Elhelyezkedtünk, behangoltuk a hangszereket, és David elkezdte a workshopot. Hol egyedül, hol Vlastával együtt zenélt, megcsodálhattuk a kétujjas technikát, és azt, hogy milyen könnyedén játszik az ukulelén.

David és Vlasta

A mini koncertet követte a tanulás, vagyis David elmagyarázta, hogy a hüvelyk- és a mutatóujjunkkal mit, hogyan pengessünk - az akkord hangjait kevésbé hangsúlyosan, a dallamot jól hallhatóan. Ritmizálást és pengetési technikát is próbálgattunk, 1-2 dal segítségével rakosgattuk össze a zene építőelemeit. Egy workshop alatt nyilván nem tanulja meg ezeket az ember készség szintjén, de ilyenkor nem is ez a cél, hanem az, hogy lökést kapjunk, meglássuk azt, hogy milyen irányban lehet (vagy érdemes) haladni a tanulással.

Fotózással vonom el mindenki figyelmét

A workshopot közös zenéléssel zártuk, a korábban meghirdetett öt dalt adta elő David, mi pedig csatlakoztunk hozzá. Szerintem ez igazán jó zárása volt az eseménynek, számomra pedig megtisztelő volt, hogy Daviddel és Vlastával egy "színpadon" állhattam néhány szám erejéig.

Láttam, hogy sokan dokumentálátok az eseményt, ezért kérem, hogy aki csak teheti, bátran töltsön fel képeket az Ukulele Magyarország Facebook-oldalára és a Magyar Ukulele Klub csoportba is! Köszönöm.

És még kettő köszönet a végére: köszönöm Zsoltnak, hogy segített a szervezésben, örülök, hogy ritkán látott bloggertársammal újra találkoztam személyesen (nem mintha napi szinten ne boldogítanánk egymást infókkal, ötletekkel stb.). És hatalmas köszönet NEKTEK, mert eljöttetek, remélem, a következő workshopra is legalább ennyien eljöttök. Annyit elárulok, hogy novemberben lesz...